A Nagyböjt 7 szabálya - Hogyan töltsük a nagyböjtöt haszonnal úgy magunk, mint a környezetünk számára

A Nagyböjt a megújulás, bűnbánat és az öröm időszaka. Noha ez az öröm nem a húsvéti,  első ránézésre csendes, észrevétlen, de egyidejűleg mégis sajátos mélysége van. Ennek oka az lehet, hogy a böjtben az ember igyekszik eltávolodni minden feleslegestől, a reá zúduló hiábavalóságoktól, amelyek a hétköznapok minden napján körülveszik őt, és önmagára akar találni.


A Nagyböjt az ünnepek ünnepére készít fel bennünket. Ez egy valóságos zarándoklat, egy lelki tavasz. Ezért ennek a lelki tavasznak az a feladata, hogy elvezessen bennünket ahhoz, hogy annak vége felé, ha csak egy kicsivel is, de jobbak legyünk, mint amilyenek korábban voltunk.


Mit is tehetünk annak érdekében, hogy valóságos legyen böjtölésünk?


1. Egyszerű étkezés. Mielőtt a böjt lelki tartalmáról beszélnénk, fordítsuk figyelmünket arra, hogy hogyan fogunk ebben az időszakban táplálkozni. Hiszen mindenekelőtt épp az ételek különbözősége vehető észre a böjti időszakban. A böjt értelme nem abban rejlik, hogy ne vegyünk magunkhoz állati eredetű ételt – mert az étel önmagában nem visz minket közelebb Istenhez, sem pedig távolabb nem kerülünk Tőle. Mi magunk is hús-vér lények vagyunk, és a kérdés, amely a táplálkozásunkat illeti, nagyon is komoly. Az általános szabály az, hogy úgy táplálkozzunk, hogy könnyebbséget érezzünk. A böjti ételekkel is megterhelhetjük magunkat. Aligha érdemes kutakodni a böjti ételek receptjei után. Szenteljünk kevesebb időt és figyelmet az ételek elkészítésének. Ehhez pedig párosul az is, hogy kevesebb pénzt költünk ételre ebben az időszakban. Ezzel kapcsolatban gondolkodjunk el azon is, hogy mennyire helyénvaló az, amikor a böjt idején a kiválóságok, primőrök után kutatunk, noha ugyan ezeket a szabály nem tiltja. Mindemellett tudjuk, hogy egyes esetekben vannak kivételek: betegek, nehéz fizikai munkát végzők, áldott állapotban lévő anyák és mások. Azonban ezekben az esetekben érdemes mindig tanácskozni a lelki vezetővel. Ha erre valami oknál fogva nem lenne lehetőség, akkor az embernek magára kell vállalnia a felelősséget. Ismeretes az is, hogy “jobb nem teljességgel böjtölni, mint túlterhelni magunkat”. A mértékletesség – aranyszabály.


2. Lemondani minden függőségről, vagy megszokásról. A böjt – a mi megszabadulásunk időszaka. Megszabadulásunk mindattól, ami bennünket leigáz. Ebben az időszakban felvállalhatunk némi küzdelmet: lemondani a szétszórtságot okozó megszokásokról. Ez mindenkinél személyre szabott. Van, aki erre az időszakra teljességgel lemond az alkohol fogyasztásáról, van, aki a dohányzásról, van, aki a tévésorozatokról. Hasonló lemondásokat ne követeljünk meg másoktól, de mi azért jó, ha ezt megpróbáljuk.


3. Rendszeresen imádkozni. Az imádság nélkül töltött böjt semmiképp sem mondható böjtnek. Az imádságot mellőző ember sokszor a rohanó életmódot hozza fel mentségére, vagy a családról való gondoskodást, és még sok minden mást. Ennek ellenére törekedni kellene mindenkinek, hogy a böjt idején legalább egy minimális időt meghatározzon reggel és este az imára. Akár a reggeli vagy esti imák olvasására, a Zsoltároskönyv és más imák elmondására. A böjt időszakában azonban ezekhez az imákhoz még egy dolognak kell párosulnia – Szíriai Szent Efrém imáinak, mert ez az ima adja meg az egész hétnek a hangulatát.


4. Olvasni a Szentírást. A Nagyböjt ideje alatt, az Egyház a mindennapi istentiszteletek során három Ószövetségi könyvet olvas fel: Teremtés, Izajás próféta és a Példabeszédek könyvét. Létezik egy olyan szokás is, hogy egyes emberek a böjt folyamán elolvassák a négy Evangéliumot. Ugyanis nem könnyű kereszténynek lenni úgy, hogy nem ismerjük a Szentírást. Ha eddig még nem sikerült volna elolvasnunk teljességgel az Ó és az Újszövetséget, vegyük rá magunkat, hogy ebből a lemaradásból a böjt negyven napja alatt valamit behozzunk! De ha már sikerült is átolvasni az egész Bibliát, ne gondoljuk, hogy ez már elégséges: ugyanis az ember emlékezetének sajátossága, hogy sajnos sok mindent elfeledünk. Igyekezzünk hát a Szentírás rendszeres olvasására rászokni – jobb naponta egy keveset, nyugodt körülmények között, és ha lehet, a figyelem összpontosításával. Csodálatos dolog az is, ha az olvasást követően találunk egy kis időt arra, hogy elgondolkodjunk az olvasott rész felett, hogy hogyan is viszonyul a mi személyes életünk a Szentíráshoz.


5. Eljárni az istentiszteletekre. A Nagyböjt egy sajátos időszaka a templomi szolgálatok ritmusának. Ezt viszont csak akkor tudjuk érzékelni, ha a hétköznapokon is elmegyünk a templomba. Ugyanis, szombaton és vasárnap gyakorlatilag ugyanazok a szolgálatok zajlanak, mint egyébként. A Nagyböjt sajátos hangulatát, azt, amit Schmemann atya “ragyogó szomorúságnak” nevez, csak a hétköznapi istentiszteletek csendes szépségében lehet megtapasztalni. Igyekezzen tehát mindenki, hogy legalább egyszer, vagy kétszer menjen el a templomba, amikor Krétai Szent András bűnbánati kánonját olvassák. Ez a kánon a létező leghosszabb az Orthodox Egyházban, amelyet a bűnbánat mélysége szült, és amelyet az Isten atyai szeretetének reménye hat át. Ezt a kánont a böjt első hetének estéin, négy részre osztva – hétfőtől csütörtökig, majd pedig teljes egészében a Nagyböjt ötödik hetének szerdáján olvassák a templomokban. Egyszerűen elengedhetetlen, hogy legalább egyszer a Nagyböjt folyamán ne vegyünk részt az Előre megszentelt Adományok liturgiáján – noha nem könnyű olyan templomot találni, ahol azt este szolgálják – és részesülni a Titkokban, úgy átélni azt a napot, hogy az a Krisztussal való találkozás szent, remegő várakozásával teljen. És természetes, hogy fontos jelen lenni a templomban a kínszenvedési napokban is, kezdve Nagycsütörtökkel. De ez a nap még odébb van, róla később lesz érdemes beszélni.


6. Megtisztítani elménket a hiábavalóságtól. Az, hogy mennyire jár haszonnal a televízió, az internet és más dolgok kiiktatása a böjt idejére, – mindenki döntse el maga. Ami viszont mindenképp hasznos lehet, az pedig legalább egy lelkiséggel foglalkozó könyv elolvasása. Lehet ez az Egyház történelmével foglalkozó könyv, vagy a hit alapjait tárgyaló, esetleg a Szentírást magyarázó, vagy más, hasonló irodalom. A könyvpiac ma telített a jobbnál jobb kiadványokkal – de a választásnál legyünk mindig nagyon figyelmesek. Az sem árt, ha a világirodalom klasszikusai közül is olvasgatunk ezt-azt – ez is jó szolgálatot tesz, mivel elvonja figyelmünket a hiábavalóságoktól.


7. Megtenni azt, amire már régóta készülünk. Eldönteni, hogy elvégezzük azt, amit már rég elhatároztunk, de mégsem tettünk meg. A böjt ideje – a pozitívumok ideje. Minden, ami behatárolható – evés, szórakozás és mások, nem önmagukban komoly dolgok, de eszközök ahhoz, hogy időt teremtsünk és erőt szabadítsunk fel a legfontosabbra: a Krisztusban való növekedésünkre. Ugyanis aki Krisztusban növekszik – az jó dolgot cselekszik. Szereti Istent, felebarátját és önmagát. Érdemes kiválasztani legalább egy olyan dolgot, amelytől nem csupán nekünk, de embertársainknak is jobb lesz. A böjt előtt hallottuk Krisztus szavait: “Amit eggyel a kicsik közül cselekedtetek, Velem cselekedtétek”. Ha egy kicsit elgondolkodunk, bizonyára rájövünk, hogy mennyi mindent megtehetünk ez alatt a negyven nap alatt. Segíteni idős szüleinknek, megjavítani a házban, ami elromlott, jobban odafigyelni gyermekeinkre, és még sok minden más elgondolás juthat eszünkbe.


Mindezeken túl, személyes böjti szabályzatot is kigondolhatunk magunk számára. Ezek sokfélék lehetnek, de a fő, hogy – komoly hozzáállást tanúsítsunk a böjttel szemben, tudatunk legmélyebb szintjén. Ugyanis a böjt ideje – pont az az időszak, amely az állandó erőfeszítés melletti megoldások követelményét állítja elénk.



Андрей Дудченко -pravmir.ru -Sf-


Forrás: http://hodigitria.wordpress.com/2011/03/20/a-nagybojt-het-szabalya/