"Az egyház a zsidóktól vette át ezt a gyakorlatot. Ők úgy értelmezték a böjtöt, mint az Istenhez intézett kérést, mint annak a jelét, hogy imádságukat komolyan gondolják; másrészt pedig mint vezeklési és bűnbánati gyakorlatként éltek vele. Bocsánatát és segítségét kérték, ha bajban voltak, mert a külső szorongattatás számukra mindig az engedetlenség következménye volt. Így a böjttel fejezték ki a megtérési szándékukat, hogy visszatérnek Istenhez.
Jézus szemében a böjt a gyász jele. Akkor kell majd böjtölniük a tanítványoknak, ha Ő már nem lesz többé közöttük. Azonban ekkor sem a gyász, hanem az eljövendő Úrra való várakozás jele lesz inkább a böjt a keresztény közösségekben. Általa a keresztények beismerik, hogy üdvösségük még nincs oly mértékben itt, hogy az teljesen áthatná őket. A böjtben ezután az üdvösség után nyújtózkodnak, hogy egyre jobban eltöltse őket az öröm, amelyet Krisztus eljövetele jelent számukra."
"A keresztény hagyomány... nem áll meg a böjt jótékony testi hatásainál. Mivel az embert a test és lélek egységeként tekinti, a test egészségét és a lélek tisztaságát szorosan összefüggőnek tudja. A böjt megszenteli a testet, amely a Lélek temploma.
A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban, amelyben a cél a szív tisztasága. A harc az ellenség kitapintásával kezdődik. A böjtben önmagunkkal találkozunk, föltárja szívünk ürességét, megmutatja gyenge és veszélyeztetett pontjaimat, hogy hol kell fölvennem a küzdelmet. Rámutat arra, hogy hol hibázhatjuk el embervoltunkat a hármas kísértésben, amelyben Jézusnak is része volt. Ő példát adott arra, hogyan győzzük le ezeket.
A böjt átformálja és megszelídíti a bennünk élő romboló erőket. Alázatra, engedelmességre és imádságra nevel, melyek a szív kapujának hűséges őrizői. Árnyoldalaink megismerése, bukásaink ui. elvezetnek bennünket a határaink megismeréséig, és így alázatosabbá válhatunk. Tapasztaljuk, hogy nem vagyunk elegendőek önmagunk számára, hogy nem vagyunk urai még saját magunknak sem. Csak az érzi ugyanis a beteljesedés utáni vágyat, aki éhesen ül Isten jelenlétére várakozva.
A jóllakott test elnehezül, és eltompítja vele együtt a szív éberségét is. Az éhező azonban a testében érzi, hogy rászorul a kívülről jövő beteljesülésre. Látja, hogy a teste megköveteli a saját jogait, hogy a szelleme nem kezelheti a testét rabszolgaként. Az így megőrzött tiszta szív azonban jótékonyan visszahat a testi egészségre is. A böjt ugyanis nem tisztán a test dolga, amint az imádság sem csupán a lélek dolga. Az imádság mindig is testtel és lélekkel végzett imádság a keresztény életben. A böjt ezt az imádságot teszi intenzívebbé.
A Szentírás számos helyen tanúsítja, az egyház tapasztalata pedig igazolja, hogy a böjt segíti a gyógyulást és támogatja a kérő imádságot és nélkülözhetetlen a gonosz lelkek elleni küzdelemben. A másokért való böjtölés, a közbenjárás régi gyakorlat az egyház életében. Nem Isten zsarolása a célja, hanem a légkör megtisztítása és annak a megvallása, hogy halálosan komolyan veszem a másik életének a teljességéért való munkálkodást.
Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, azért tud célt elérni, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad. Kifejezi egyben azt a reményt is, hogy Isten a számunkra szükséges összes megoldást ismeri, és képes is megvalósítani őket.
A böjt egyben a bűnbánatnak is a jele. Az ember megmutatja, hogy nem ragaszkodik a bűnhöz, hanem újra Istenhez szeretne fordulni. A bűnbánat azt is jelenti, hogy nem tagadjuk le megzavart létünk szenvedéseit, hanem a testünkben kihordjuk őket és végigszenvedjük bűneink következményeit. A bűnbánatban megszűnik az elszakítottság, visszatalálunk önmagunkhoz és a közösséghez és a megbékéléshez.
A böjtnek nem az a célja, hogy vád legyen valaki más ellen. Ha a böjt ellenséges táborokra oszt egy közösséget, akkor az a böjt nem jó. A böjtnek jobbá és irgalmasabbá kell tennie bennünket, ezért javasolja Jézus, hogy a böjtnek rejtekben, vagy ha nem, akkor örömben kell történnie. Gyakran ezért értelmesebb egy mértéktartó étkezési fegyelem, mint egy látványos és harsogó böjtakció. Nem magának az aszkézisnek kell láthatóvá válnia, hanem csak a pozitív hatásának."
Gyökössy Endre: Hogyan böjtöljünk ebben a modern világban?
Böjt alatt mi rendszerint az étel-ital megvonását értjük. Szájunk megregulázását. Valóban. Jézus korában, sőt vagy másfélezer éven keresztül különös szükség is volt erre, mert gyakran a gyomor bűnei, az étel-falak zárták el tőlünk Isten halk és szelíd szavát.
Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és mégis belülről akar hozzánk szólni. Mi a feladat, a „leckénk” a halk és szelíd szó meghallása érdekében? Mondjuk, egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves, rossz híreit – az anti-evangéliumot, az ellenörömhírt –, amelyek bajokról, háborúkról, gyilkosságokról, sikkasztásokról, gazdasági és hatalmi küzdelmekről szólnak; ehelyett csöndesedjünk el.
Tudom, nem kevesen vannak, akik azt mondanák erre, hogy ez szinte képtelenség. Ennél sokkal egyszerűbb egy héten egyszer a gyomrot megböjtöltetni – és ez így is van. Nekünk azonban fontos ezt a fajta böjtöt gyakorolnunk. Csak így, szemünket-fülünket böjtöltetve tudunk olykor-olykor lényünk alaphangjára hangolódni, hogy így megtudjuk, mi rejlik bennünk. Mit mond a csönd? Miről, kiről beszél lényünk mélye? Békés, tiszta hangok, képek jönnek-e elő, vagy zavaros, nyugtalanító, elintézésre váróak? Vagy éppenséggel a nagy semmi?…
Azért is szükségünk van hang-böjtre, hogy rezonáló-képesek legyünk a belső-felső hangra, a Lélek szavára. Csak elcsöndesedve, szemünket, fülünket böjtöltetve tudunk kapcsolatba kerülni Isten Lelkével.
Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és mégis belülről akar hozzánk szólni. Mi a feladat, a „leckénk” a halk és szelíd szó meghallása érdekében? Mondjuk, egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves, rossz híreit – az anti-evangéliumot, az ellenörömhírt –, amelyek bajokról, háborúkról, gyilkosságokról, sikkasztásokról, gazdasági és hatalmi küzdelmekről szólnak; ehelyett csöndesedjünk el.
Tudom, nem kevesen vannak, akik azt mondanák erre, hogy ez szinte képtelenség. Ennél sokkal egyszerűbb egy héten egyszer a gyomrot megböjtöltetni – és ez így is van. Nekünk azonban fontos ezt a fajta böjtöt gyakorolnunk. Csak így, szemünket-fülünket böjtöltetve tudunk olykor-olykor lényünk alaphangjára hangolódni, hogy így megtudjuk, mi rejlik bennünk. Mit mond a csönd? Miről, kiről beszél lényünk mélye? Békés, tiszta hangok, képek jönnek-e elő, vagy zavaros, nyugtalanító, elintézésre váróak? Vagy éppenséggel a nagy semmi?…
Azért is szükségünk van hang-böjtre, hogy rezonáló-képesek legyünk a belső-felső hangra, a Lélek szavára. Csak elcsöndesedve, szemünket, fülünket böjtöltetve tudunk kapcsolatba kerülni Isten Lelkével.
Réti Katalin: Csendes böjtök - részlet
"...a böjt, a böjt és imádság megerősíti kapcsolatunkat Istennel. Azt a kapcsolatot, amely lehet, hogy a mi életünkben is szakadozik, vagy épp meggyengült az utolsó időben. Mert nem volt elég időnk, elég csendünk, hogy ápoljuk az fölfelé való kapcsolatot is. Túlságosan az anyagi dolgok töltik ki hétköznapjainkat, vagy a szüntelen saját magunk körüli forgolódás köti le erőnket és figyelmünket.
De a böjt nemcsak Istennel való kapcsolatunkat erősítheti meg, hanem embertársammal is, párommal, családommal is, másokkal is erősíti kapcsolatunkat, ha gyakorolni kezdjük.
Van néhány olyan, mondhatnánk ökumenikus böjti lehetőség, mely nem kötődik napokhoz, még ételekhez sem, de nagy hasznunkra válna mindannyiunknak. Hadd nevezzük el őket "csendes" böjtöknek.
Nos, ez az egyik úgynevezett "csendes böjt" a szó – böjt. Tudunk-e szóböjtöt tartani olykor-olykor ? Higgyük el, hogy könnyebb nem enni, nem inni egy napig, mint szóböjtöt tartani. Lehet, hogy épp azért romlik meg egy házasság, mert valaki túlbeszéli a másikat. A másik fél nem jut szóhoz, és akkor még panaszolja is az egyik, hogy a párja nem beszél. És ezt sokszor észre sem vessszük.
Mai világunkban az a legnagyobb baj, hogy az embernek nincs embere. Nincs embere, aki meghallgassa. Ha kezdi valaki mondani a kis problémáját, alig tudjuk megszakítás nélkül végighallgatni, beleszólunk vagy elkezdjük saját gondunkat mesélni, pedig lehet, hogy annak a másik embernek nem is nagy tanácsokra volna szüksége, csupán arra, hogy valaki egyszer megszakítás nélkül végighallgassa. Egy érdekes pszichológiai mérés kimutatta, hogy sokkal kevesebb erő kell a beszédhez, mint a türelmes meghallgatáshoz, odafigyeléshez. A meghallgatásnak, szóböjtnek tehát gyógyító hatása van. Kapcsolatokat gyógyíthat meg. Gondolkozzunk csak el egy kicsit: vajon kinek van szüksége a környezetemben ebben a böjti időszakban arra, hogy megszakítás nélkül, sokkal nagyobb türelemmel, mint eddig, egyszerűen meghallgassam?
A második "csendes" böjt kissé hasonlít a szóböjthöz: ez a beleszólási böjt. Bizony, sok élet ment tönkre olyan családokban, ahol valaki mindig mindenbe beleszól.
Adhatunk tanácsot, de csak ha kérik: a családtól elszakadni készülő - vagy épp már felnőtt gyermekünknek, menyünknek, vejünknek, jó barátainknak. Igaz, nagyon nehéz olykor nem beleszólni. Főleg akkor, ha látja az ember, hogy szegény fejük koppanni fog a falon! De majdnem mindegyikünk csak a saját kárán tud tanulni. Nagyon kevés olyan bölcs ember van, aki a más kárán tanul.
A Bibliában is van egy szép példa arra, hogy hogyan is kell gyakorolni a beleszólási böjtöt. Amikor a tékozló fiú kikérte a vagyont, akkor magától értetődő lett volna, hogy az apja azt mondja: "Dehogy adom én neked oda a vagyont! Hát mit képzelsz te! Hová akarsz menni? Te tékozolni akarsz! Nem mész te sehová, itthon maradsz. Amíg az én kenyeremet eszed, úgy lesz, ahogy én mondom."
Az atya azonban elengedi, a fiú elmegy. Az Atya hagyja, hogy betörje a fejét, hogy eljusson a disznók vályújáig. De amikor jön vissza rongyokban, elébe fut és utólag sem akarja megleckéztetni a fiát. Ilyen Atyánk van nekünk!
Jaj, de sok erő kell olykor-olykor nem beleszólni. Hagyni kell néha, hogy elhibázza, legalább tanul belőle.
A harmadik "csendes" böjt a megszólási böjt. Bizony ez a böjt ismét csak mindannyiunkra ráfér. Mert hiába nem eszünk húst, ha egymást rágjuk, rágicsáljuk, hogy "az az én menyem, az az én fiam, hogy az a sógorasszony, hogy a férjem….nahát!"
Vagy "Hallottad, hogy a Manci? Hallottad, hogy mit csinált?" S ahogy terjed a hír, úgy változik, csak az a gond, hogy sohasem a jó irányba. És ebbe kapcsolatok, családok, közösségek mehetnek tönkre.
Tudatosan gyakoroljuk a megszólási böjtöt...
A negyedik "csendes" böjtnek furcsa neve van: megszólaltatási böjt. Miről is van itt szó tulajdonképpen? A rengeteg zajforrásról, mely naponta körülvesz bennünket. Ricsajvilágban élünk - mondta egyszer valaki. Majdnem minden házban szól valami: TV, rádió, magnó, számítógép, mobiltelefon. Nagyon kevés a csend az életünkben. Majáliskor figyeltem meg, hogy az emberek még a gyönyörű természetbe is kihurcolják magnóikat és hangosan bömböltetik, mintha félnének a csendtől.
A híres olasz zeneszerző, Verdi állítólag drága pénzen a szomszéd összes kakasát megvette, hogy a zeneszerzéshez nagyobb csöndet teremtsen. Persze mi már nem tudjuk a szomszédok TV-it, magnóit megvenni, meg az összes zajforrást a környéken. De egyet tehetünk: olykor-olykor megszólaltatási böjtöt tartunk és saját otthonunkban kikapcsoljuk saját magunk ricsajkészülékét. Hiszen sok hívő ember is panaszkodik, hogy valahogy nem szól Isten, nem válaszol az imáira. De hát hova szóljon? Mikor szóljon Isten hangja, ha mindig szól körülöttünk egy másik hang? Erre jó az istentisztelet előtti csend is, amikor bejövünk a templomba és még van pár perc a kezdésig. Hogy befelé, magamba, Isten felé forduljak.
Barátkozzunk hát meg a böjttel ! Merjünk egyszer-egyszer böjti napot tartani, kenyéren és vízen, és akkor megtapasztaljuk, hogy milyen hasznos testünknek, lelkünknek egyaránt. Nem véletlenül van a Bibliában.
Próbáljuk meg a szóböjtöt is, próbáljuk meg a beleszólási böjtöt, a megszólási böjtöt és természetesen a megszólaltatási böjtöt is. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk számára áldott, nagyon hasznos és gyógyító próba lesz."
De a böjt nemcsak Istennel való kapcsolatunkat erősítheti meg, hanem embertársammal is, párommal, családommal is, másokkal is erősíti kapcsolatunkat, ha gyakorolni kezdjük.
Van néhány olyan, mondhatnánk ökumenikus böjti lehetőség, mely nem kötődik napokhoz, még ételekhez sem, de nagy hasznunkra válna mindannyiunknak. Hadd nevezzük el őket "csendes" böjtöknek.
Nos, ez az egyik úgynevezett "csendes böjt" a szó – böjt. Tudunk-e szóböjtöt tartani olykor-olykor ? Higgyük el, hogy könnyebb nem enni, nem inni egy napig, mint szóböjtöt tartani. Lehet, hogy épp azért romlik meg egy házasság, mert valaki túlbeszéli a másikat. A másik fél nem jut szóhoz, és akkor még panaszolja is az egyik, hogy a párja nem beszél. És ezt sokszor észre sem vessszük.
Mai világunkban az a legnagyobb baj, hogy az embernek nincs embere. Nincs embere, aki meghallgassa. Ha kezdi valaki mondani a kis problémáját, alig tudjuk megszakítás nélkül végighallgatni, beleszólunk vagy elkezdjük saját gondunkat mesélni, pedig lehet, hogy annak a másik embernek nem is nagy tanácsokra volna szüksége, csupán arra, hogy valaki egyszer megszakítás nélkül végighallgassa. Egy érdekes pszichológiai mérés kimutatta, hogy sokkal kevesebb erő kell a beszédhez, mint a türelmes meghallgatáshoz, odafigyeléshez. A meghallgatásnak, szóböjtnek tehát gyógyító hatása van. Kapcsolatokat gyógyíthat meg. Gondolkozzunk csak el egy kicsit: vajon kinek van szüksége a környezetemben ebben a böjti időszakban arra, hogy megszakítás nélkül, sokkal nagyobb türelemmel, mint eddig, egyszerűen meghallgassam?
A második "csendes" böjt kissé hasonlít a szóböjthöz: ez a beleszólási böjt. Bizony, sok élet ment tönkre olyan családokban, ahol valaki mindig mindenbe beleszól.
Adhatunk tanácsot, de csak ha kérik: a családtól elszakadni készülő - vagy épp már felnőtt gyermekünknek, menyünknek, vejünknek, jó barátainknak. Igaz, nagyon nehéz olykor nem beleszólni. Főleg akkor, ha látja az ember, hogy szegény fejük koppanni fog a falon! De majdnem mindegyikünk csak a saját kárán tud tanulni. Nagyon kevés olyan bölcs ember van, aki a más kárán tanul.
A Bibliában is van egy szép példa arra, hogy hogyan is kell gyakorolni a beleszólási böjtöt. Amikor a tékozló fiú kikérte a vagyont, akkor magától értetődő lett volna, hogy az apja azt mondja: "Dehogy adom én neked oda a vagyont! Hát mit képzelsz te! Hová akarsz menni? Te tékozolni akarsz! Nem mész te sehová, itthon maradsz. Amíg az én kenyeremet eszed, úgy lesz, ahogy én mondom."
Az atya azonban elengedi, a fiú elmegy. Az Atya hagyja, hogy betörje a fejét, hogy eljusson a disznók vályújáig. De amikor jön vissza rongyokban, elébe fut és utólag sem akarja megleckéztetni a fiát. Ilyen Atyánk van nekünk!
Jaj, de sok erő kell olykor-olykor nem beleszólni. Hagyni kell néha, hogy elhibázza, legalább tanul belőle.
A harmadik "csendes" böjt a megszólási böjt. Bizony ez a böjt ismét csak mindannyiunkra ráfér. Mert hiába nem eszünk húst, ha egymást rágjuk, rágicsáljuk, hogy "az az én menyem, az az én fiam, hogy az a sógorasszony, hogy a férjem….nahát!"
Vagy "Hallottad, hogy a Manci? Hallottad, hogy mit csinált?" S ahogy terjed a hír, úgy változik, csak az a gond, hogy sohasem a jó irányba. És ebbe kapcsolatok, családok, közösségek mehetnek tönkre.
Tudatosan gyakoroljuk a megszólási böjtöt...
A negyedik "csendes" böjtnek furcsa neve van: megszólaltatási böjt. Miről is van itt szó tulajdonképpen? A rengeteg zajforrásról, mely naponta körülvesz bennünket. Ricsajvilágban élünk - mondta egyszer valaki. Majdnem minden házban szól valami: TV, rádió, magnó, számítógép, mobiltelefon. Nagyon kevés a csend az életünkben. Majáliskor figyeltem meg, hogy az emberek még a gyönyörű természetbe is kihurcolják magnóikat és hangosan bömböltetik, mintha félnének a csendtől.
A híres olasz zeneszerző, Verdi állítólag drága pénzen a szomszéd összes kakasát megvette, hogy a zeneszerzéshez nagyobb csöndet teremtsen. Persze mi már nem tudjuk a szomszédok TV-it, magnóit megvenni, meg az összes zajforrást a környéken. De egyet tehetünk: olykor-olykor megszólaltatási böjtöt tartunk és saját otthonunkban kikapcsoljuk saját magunk ricsajkészülékét. Hiszen sok hívő ember is panaszkodik, hogy valahogy nem szól Isten, nem válaszol az imáira. De hát hova szóljon? Mikor szóljon Isten hangja, ha mindig szól körülöttünk egy másik hang? Erre jó az istentisztelet előtti csend is, amikor bejövünk a templomba és még van pár perc a kezdésig. Hogy befelé, magamba, Isten felé forduljak.
Barátkozzunk hát meg a böjttel ! Merjünk egyszer-egyszer böjti napot tartani, kenyéren és vízen, és akkor megtapasztaljuk, hogy milyen hasznos testünknek, lelkünknek egyaránt. Nem véletlenül van a Bibliában.
Próbáljuk meg a szóböjtöt is, próbáljuk meg a beleszólási böjtöt, a megszólási böjtöt és természetesen a megszólaltatási böjtöt is. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk számára áldott, nagyon hasznos és gyógyító próba lesz."
Szabóné Mátrai Mariann: Nem helyzetekben élsz, hanem útközben
"Böjt - friss, tisztító szél. Kisöpör ködöt, szmogot, homályt, reménytelenséget.
Böjt - kristálytiszta hűvösség. Éles, tavaszi levegő. Micsoda különbség fogcsikorgató hideg és tiszta hűvösség között! Milyen kemény az egyik, mennyire a győzelem ígéretét hordozza a másik! A fényét és az életét.
Böjt - átlátható, tiszta világosság. Hideg kékek, éles kontúrok, egyértelmű körvonalak. Tisztaság. Kitárnánk ajtót-ablakot.
Böjt. Tisztaság, egyszerűség, egyértelműség. Eszköztelenség. Nincs gyertyalobogás, meghitt hagyományok, bensőséges, szép szertartások. Böjt hűvös, tiszta, egyértelmű és eszköztelen. Megvan az esélye, hogy megszabadítson felgyülemlett kacatoktól. Porosodó, összezsúfolt tárgyaktól - láthatóktól és láthatatlanoktól. Tespedtségtől. Jólesően beburkoló, langyos, ám mégis homálytól. Kristálytiszta. Friss. Egyértelmű. Megvan az esélye, hogy kimozdítson a téli tunyaságból. A nem-bírok-nem-akarok-változtatni téli tespedéséből. A minimumra csökkentett aktivitásból. A lelassult életfolyamatokból. A beletörődésből. Kristálytisztán ragyog a nap. Világos van. Messzire látunk. Föltámad a hűvös, éles szél. Tisztaság van. Mozdulni kell, tenni, változtatni. Akarni.
A pusztába kísérjük Jézust. Az erőgyűjtés és felkészülés negyven napjára. Van negyven napunk, hogy újratanuljunk elfelejtett, elveszített dolgokat. Készséget, igényt, a több iránti vágyat. Összeszedettséget. Az áldozathozatal törvényszerű szépségét. Megkerülhetetlenséget. A tisztánlátás bátorságát. Szembesülést - személlyel, jövővel, bűnnel, kudarccal, csenddel, önmagunkkal, az Örökkévalóval.
A pusztán kívül mindig történik valami. Elsodornak az események. Nem tudom felmérni, feldolgozni, elraktározni őket. A pusztán kívül zaj van. Beszélgetés, zene, dübörgés, kiabálás, nevetés, mozgás zaja. Belesüppedek. Eltompít, megnyugtat. Ha megszűnik a zaj, ha épp nem történik semmi, idegenül érzem magam a nagy csendben. Elveszítem tájékozódó-képességemet. Elfog a bizonytalanság. Fülemben dübörög a csend, kezem kapcsolók után matat.
Mi lenne velem, ha sose jutnék Jézussal a pusztába? Ha mindig zajok burkolnának be és események sodornának magukkal. Mi lenne velem, ha sose lennék egyedül, csendben, hogy értelmet nyerjenek szavak, megtörtént események. Hogy felkészüljek eljövendőkre. Hogy értékeljek, elsírjak és megmérjek, tisztán lássak és erőt gyűjtsek. Milyen jó, hogy negyven tiszta, hűvös és világos napon a pusztába kísérjük Jézust!"
A teljes szöveg itt olvasható.
Böjt - kristálytiszta hűvösség. Éles, tavaszi levegő. Micsoda különbség fogcsikorgató hideg és tiszta hűvösség között! Milyen kemény az egyik, mennyire a győzelem ígéretét hordozza a másik! A fényét és az életét.
Böjt - átlátható, tiszta világosság. Hideg kékek, éles kontúrok, egyértelmű körvonalak. Tisztaság. Kitárnánk ajtót-ablakot.
Böjt. Tisztaság, egyszerűség, egyértelműség. Eszköztelenség. Nincs gyertyalobogás, meghitt hagyományok, bensőséges, szép szertartások. Böjt hűvös, tiszta, egyértelmű és eszköztelen. Megvan az esélye, hogy megszabadítson felgyülemlett kacatoktól. Porosodó, összezsúfolt tárgyaktól - láthatóktól és láthatatlanoktól. Tespedtségtől. Jólesően beburkoló, langyos, ám mégis homálytól. Kristálytiszta. Friss. Egyértelmű. Megvan az esélye, hogy kimozdítson a téli tunyaságból. A nem-bírok-nem-akarok-változtatni téli tespedéséből. A minimumra csökkentett aktivitásból. A lelassult életfolyamatokból. A beletörődésből. Kristálytisztán ragyog a nap. Világos van. Messzire látunk. Föltámad a hűvös, éles szél. Tisztaság van. Mozdulni kell, tenni, változtatni. Akarni.
A pusztába kísérjük Jézust. Az erőgyűjtés és felkészülés negyven napjára. Van negyven napunk, hogy újratanuljunk elfelejtett, elveszített dolgokat. Készséget, igényt, a több iránti vágyat. Összeszedettséget. Az áldozathozatal törvényszerű szépségét. Megkerülhetetlenséget. A tisztánlátás bátorságát. Szembesülést - személlyel, jövővel, bűnnel, kudarccal, csenddel, önmagunkkal, az Örökkévalóval.
A pusztán kívül mindig történik valami. Elsodornak az események. Nem tudom felmérni, feldolgozni, elraktározni őket. A pusztán kívül zaj van. Beszélgetés, zene, dübörgés, kiabálás, nevetés, mozgás zaja. Belesüppedek. Eltompít, megnyugtat. Ha megszűnik a zaj, ha épp nem történik semmi, idegenül érzem magam a nagy csendben. Elveszítem tájékozódó-képességemet. Elfog a bizonytalanság. Fülemben dübörög a csend, kezem kapcsolók után matat.
Mi lenne velem, ha sose jutnék Jézussal a pusztába? Ha mindig zajok burkolnának be és események sodornának magukkal. Mi lenne velem, ha sose lennék egyedül, csendben, hogy értelmet nyerjenek szavak, megtörtént események. Hogy felkészüljek eljövendőkre. Hogy értékeljek, elsírjak és megmérjek, tisztán lássak és erőt gyűjtsek. Milyen jó, hogy negyven tiszta, hűvös és világos napon a pusztába kísérjük Jézust!"
A teljes szöveg itt olvasható.
Farkas Sándor: Prédikáció Máté 16,21-25 alapján - részlet
"A lemondások és a csend ideje a böjt - hangzik sokfelől. De mi az, hogy lemondok? Miért mondjak le, miről mondjak le, kinek a javára mondjak le? Ez olyan negatívan hangzik. Ezért nem érdemes. Nincs meg benne az, amiért jó. Nincs késztetés, ezért csupán kudarc ér, ha nem sikerül csöndben maradnom, ha nem bírom megállni a pörköltet, vagy a csokit. Nincs célja. Akkor meg minek?
De a böjtnek van célja! A lemondás és a csend pedig csupán eszköz ennek a célnak az eléréséhez. A cél pedig az, hogy Istent, aki Szeretet jobban megismerjük a maga valójában. Cél az is, hogy megláthassuk a saját valónkat is. Ki vagyok? Miért vagyok itt e földön? Mi a célja életemnek? Miért vagyok itt, és nem ott? Hogy megláthassuk emberségünket és embertársainkat. Cél az is, hogy elmélyedhessünk abban a tudatban, hogy Isten mennyire szeret engem, minket, hogy szemléljük az Ő Krisztusban megjelent szeretetét, amivel (ember)társunkká lett. Cél, hogy ez a szeretet valósággá váljék bennem, bennünk, részemmé, részünkké legyen: Ő bennünk, s mi Őbenne. Végül cél az is, hogy észrevegyük küldetésünket, hogy Istent jobban megszeressük, és jobban ragaszkodjunk Hozzá."
Az igehirdetés teljes szövege itt olvasható.
De a böjtnek van célja! A lemondás és a csend pedig csupán eszköz ennek a célnak az eléréséhez. A cél pedig az, hogy Istent, aki Szeretet jobban megismerjük a maga valójában. Cél az is, hogy megláthassuk a saját valónkat is. Ki vagyok? Miért vagyok itt e földön? Mi a célja életemnek? Miért vagyok itt, és nem ott? Hogy megláthassuk emberségünket és embertársainkat. Cél az is, hogy elmélyedhessünk abban a tudatban, hogy Isten mennyire szeret engem, minket, hogy szemléljük az Ő Krisztusban megjelent szeretetét, amivel (ember)társunkká lett. Cél, hogy ez a szeretet valósággá váljék bennem, bennünk, részemmé, részünkké legyen: Ő bennünk, s mi Őbenne. Végül cél az is, hogy észrevegyük küldetésünket, hogy Istent jobban megszeressük, és jobban ragaszkodjunk Hozzá."
Az igehirdetés teljes szövege itt olvasható.
Nagy László: A csend mint tabu
"Nem tapasztaltam eddig azt, hogy a csendet tömegével keresték volna az emberek. A csend ugyanis az egyik legnagyobb tabu. Az maga a megengedés, az ítéletmentesség, a nyitottság, a befogadás, az odaadás.
Csend az, amikor engedem, hogy ami van, az legyen. Amikor tudomásul veszem, érzékelem azt, ami van, s egyszerűen befogadom azt. Amikor nem az elmémre „gyúrok”. Az előadások, csoportbeszélgetések, áhítatok alatt s utánuk nem fűzök sem hangos, sem néma kommentárt az elhangzottakhoz. Egy másik ember jelenlétét (kinézetét, szavait, cselekedeteit) érzékelem s kommentár nélkül hagyom. A saját szavaimat, gondolataimat, cselekedeteimet sem értékelem, javítgatom, csupán tudatában vagyok azoknak. "
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)