"Az őszinte böjt csak belső indíttatásból fakadhat, és baj, ha ez nem, vagy nem így történik meg -
magyarázza Bölcsföldi András. A böjtben előállt csendben valami megszólal. A böjt nem más, mint tér- és időadás Istennek, embertársainknak. A fizikai megvonások is ezt segítik, segíthetik. Az éhség például állandóan figyelmeztethet; működhet úgy, mint egy ébresztőóra. Figyelmeztet korlátainkra, tűrőképességünkre, türelmetlenségünkre.
Ezek nagyon apró felismerések lehetnek az életünkben. Például, hogy a látszat ellenére mennyire a napunk
középpontja az étkezés, a munka, az autóvezetés, és mennyire nem az Isten előtti csend. Isten nem a böjtért, hanem a böjtben, ebben a légkörben szólít meg. Célként ez nem tűzhető ki, de meg kell teremteni rá a lehetőséget, hogy a böjt csendjében valami megszülethessen.
A böjt az elcsendesedés ideje - mondja a spirituális -, a böjtben arra várok, amit nem én, hanem Jézus tesz. Az ünnepben is ez a lényeg: a húsvéthoz nincs mit hozzátenni.
Lejegyezte: Bagdán Zsuzsanna
Forrás: Reformátusok Lapja, 2012. február 22. - idézet a cikkből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése