Életbenyúló ezüstszürke törzsek:
bükk orgonasípok.
Szálegyenest a magasba törnek.
De most egyiküknek az útszélén
koronája helyett
vízmosta, izmos gyökereit nézem.
Tárul a fák földberejtett titka.
Hiszen a gyökerek
szívják az életerőt ágaikba.
Megfogódzanak a talajba mélyen
s ha zúg a zivatar,
tartják a fát szálfadöntő szélben.
Ezüsttörzsű szép bükkóriások,
mennyi gyökeretek
lehet mélyen, ahová nem látok!
S gyökeretek ma arról vallat engem:
mennyi rejtett gyökér
fogódzik Krisztusba életemben,
hogy viharokban is erősen álljak,
ki ne száradjak,
életnedvet, új erőt találjak.
Gyökerek, mások szeme elől mélyen
elrejtett gyökerek,
növekedtek-e a nyár csendjében?
Áradhat-e győzelmesen bennem
Krisztusom ereje,
hogy a csendben új gyümölcs teremjen?
Új gyümölcs, mit maga Krisztus érlel!
Segítsen ez a csend
Őt ölelni egyre több gyökérrel!