"...a böjt, a böjt és imádság megerősíti kapcsolatunkat Istennel. Azt a kapcsolatot, amely lehet, hogy a mi életünkben is szakadozik, vagy épp meggyengült az utolsó időben. Mert nem volt elég időnk, elég csendünk, hogy ápoljuk az fölfelé való kapcsolatot is. Túlságosan az anyagi dolgok töltik ki hétköznapjainkat, vagy a szüntelen saját magunk körüli forgolódás köti le erőnket és figyelmünket.
De a böjt nemcsak Istennel való kapcsolatunkat erősítheti meg, hanem embertársammal is, párommal, családommal is, másokkal is erősíti kapcsolatunkat, ha gyakorolni kezdjük.
Van néhány olyan, mondhatnánk ökumenikus böjti lehetőség, mely nem kötődik napokhoz, még ételekhez sem, de nagy hasznunkra válna mindannyiunknak. Hadd nevezzük el őket "csendes" böjtöknek.
Nos, ez az egyik úgynevezett "csendes böjt" a
szó – böjt. Tudunk-e szóböjtöt tartani olykor-olykor ? Higgyük el, hogy könnyebb nem enni, nem inni egy napig, mint szóböjtöt tartani. Lehet, hogy épp azért romlik meg egy házasság, mert valaki túlbeszéli a másikat. A másik fél nem jut szóhoz, és akkor még panaszolja is az egyik, hogy a párja nem beszél. És ezt sokszor észre sem vessszük.
Mai világunkban az a legnagyobb baj, hogy az embernek nincs embere. Nincs embere, aki meghallgassa. Ha kezdi valaki mondani a kis problémáját, alig tudjuk megszakítás nélkül végighallgatni, beleszólunk vagy elkezdjük saját gondunkat mesélni, pedig lehet, hogy annak a másik embernek nem is nagy tanácsokra volna szüksége, csupán arra, hogy valaki egyszer megszakítás nélkül végighallgassa. Egy érdekes pszichológiai mérés kimutatta, hogy sokkal kevesebb erő kell a beszédhez, mint a türelmes meghallgatáshoz, odafigyeléshez. A meghallgatásnak, szóböjtnek tehát gyógyító hatása van. Kapcsolatokat gyógyíthat meg. Gondolkozzunk csak el egy kicsit: vajon kinek van szüksége a környezetemben ebben a böjti időszakban arra, hogy megszakítás nélkül, sokkal nagyobb türelemmel, mint eddig, egyszerűen meghallgassam?
A második "csendes" böjt kissé hasonlít a szóböjthöz: ez a
beleszólási böjt. Bizony, sok élet ment tönkre olyan családokban, ahol valaki mindig mindenbe beleszól.
Adhatunk tanácsot, de csak ha kérik: a családtól elszakadni készülő - vagy épp már felnőtt gyermekünknek, menyünknek, vejünknek, jó barátainknak. Igaz, nagyon nehéz olykor nem beleszólni. Főleg akkor, ha látja az ember, hogy szegény fejük koppanni fog a falon! De majdnem mindegyikünk csak a saját kárán tud tanulni. Nagyon kevés olyan bölcs ember van, aki a más kárán tanul.
A Bibliában is van egy szép példa arra, hogy hogyan is kell gyakorolni a beleszólási böjtöt. Amikor a tékozló fiú kikérte a vagyont, akkor magától értetődő lett volna, hogy az apja azt mondja: "Dehogy adom én neked oda a vagyont! Hát mit képzelsz te! Hová akarsz menni? Te tékozolni akarsz! Nem mész te sehová, itthon maradsz. Amíg az én kenyeremet eszed, úgy lesz, ahogy én mondom."
Az atya azonban elengedi, a fiú elmegy. Az Atya hagyja, hogy betörje a fejét, hogy eljusson a disznók vályújáig. De amikor jön vissza rongyokban, elébe fut és utólag sem akarja megleckéztetni a fiát. Ilyen Atyánk van nekünk!
Jaj, de sok erő kell olykor-olykor nem beleszólni. Hagyni kell néha, hogy elhibázza, legalább tanul belőle.
A harmadik "csendes" böjt a
megszólási böjt. Bizony ez a böjt ismét csak mindannyiunkra ráfér. Mert hiába nem eszünk húst, ha egymást rágjuk, rágicsáljuk, hogy "az az én menyem, az az én fiam, hogy az a sógorasszony, hogy a férjem….nahát!"
Vagy "Hallottad, hogy a Manci? Hallottad, hogy mit csinált?" S ahogy terjed a hír, úgy változik, csak az a gond, hogy sohasem a jó irányba. És ebbe kapcsolatok, családok, közösségek mehetnek tönkre.
Tudatosan gyakoroljuk a megszólási böjtöt...
A negyedik "csendes" böjtnek furcsa neve van:
megszólaltatási böjt. Miről is van itt szó tulajdonképpen? A rengeteg zajforrásról, mely naponta körülvesz bennünket. Ricsajvilágban élünk - mondta egyszer valaki. Majdnem minden házban szól valami: TV, rádió, magnó, számítógép, mobiltelefon. Nagyon kevés a csend az életünkben. Majáliskor figyeltem meg, hogy az emberek még a gyönyörű természetbe is kihurcolják magnóikat és hangosan bömböltetik, mintha félnének a csendtől.
A híres olasz zeneszerző, Verdi állítólag drága pénzen a szomszéd összes kakasát megvette, hogy a zeneszerzéshez nagyobb csöndet teremtsen. Persze mi már nem tudjuk a szomszédok TV-it, magnóit megvenni, meg az összes zajforrást a környéken. De egyet tehetünk: olykor-olykor megszólaltatási böjtöt tartunk és saját otthonunkban kikapcsoljuk saját magunk ricsajkészülékét. Hiszen sok hívő ember is panaszkodik, hogy valahogy nem szól Isten, nem válaszol az imáira. De hát hova szóljon? Mikor szóljon Isten hangja, ha mindig szól körülöttünk egy másik hang? Erre jó az istentisztelet előtti csend is, amikor bejövünk a templomba és még van pár perc a kezdésig. Hogy befelé, magamba, Isten felé forduljak.
Barátkozzunk hát meg a böjttel ! Merjünk egyszer-egyszer böjti napot tartani, kenyéren és vízen, és akkor megtapasztaljuk, hogy milyen hasznos testünknek, lelkünknek egyaránt. Nem véletlenül van a Bibliában.
Próbáljuk meg a szóböjtöt is, próbáljuk meg a beleszólási böjtöt, a megszólási böjtöt és természetesen a megszólaltatási böjtöt is. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk számára áldott, nagyon hasznos és gyógyító próba lesz."