Van úgy, hogy elnémúl, megáll
az ember; vár, borzong, alél:
a szívéből térdébe száll,
s szivárog csendesen a vér
a sebből, melyben megszakadt
munkák, napok gyökere ég,
s jövő gyötrelmek alszanak,
míg konokúl halad az év,
s vajúdva újul életünk,
mint tojásról lehull a héj:
böjtből húsvét felé megyünk:
akit megöltek, újra él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése