"A csönd egészen addig nem közlésértékű, amíg egyedül vagyunk. Amikor azonban már egy kapcsolatban élvezzük vagy szenvedjük el, minden apró moccanás és arcigazítás jelentőségteljessé válik. Ezeket a helyzeteket megfigyelik a gyermekeink is. Érzékelik, látják, ahogy a csönddel és a csöndben egymással bánunk. Ők is megtanulnak élni vele – vagy félni tőle. A házasságban jól megélt csönd tehát gazdagítani fogja a kapcsolatot, és egyben erőforrás és példa lehet a gyermekeink számára. Miféle csöndeken át mit üzenhetünk hát egymásnak?"
A cikk folytatása itt olvasható:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése